Nemzeti Ünnep: Újabb, történelmi esély kegyeltjei vagyunk.

A történelmi emlékparkban polgármesteri köszöntővel majd koszorúzással, a helyi kultúrházban fiatalok műsorával ünnepelt Kópháza. Ünnepi beszédet Firtl Mátyás, Sopron és környéke országgyűlési képviselője mondott az 1956. évi forradalom évfordulóján.

A történelmi emlékparkban polgármesteri köszöntővel majd koszorúzással, a helyi kultúrházban fiatalok műsorával ünnepelt Kópháza. Ünnepi beszédet Firtl Mátyás, Sopron és környéke országgyűlési képviselője mondott az 1956. évi forradalom évfordulóján.

Firtl Mátyás ünnepi beszéde

„Mondd el, mert ez a világ csodája: Nem érti ezt az a sok ember. Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek?”

Tisztelt Polgármester Úr! Kedves Fiatalok! Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Vannak napok, hetek, amelyek egy életre kitörölhetetlenek az ember tudatából. Vannak napok és hetek, amelyek mindörökre megmaradnak egy nemzeti közösség emlékezetében. Ezek a sorsfordító pillanatok. 1956 októbere ezen időszakok közé tartozik.

Ezekről a napokról írhatta Márai:

„Mondd el, mert ez a világ csodája: Nem érti ezt az a sok ember. Mi áradt itt meg, mint a tenger? Miért remegtek világrendek?”

Egy-egy ember életében néhány nagyon fontos esemény van, amelyeket számon tart: Születésnap, névnap, családi évfordulók. Hasonlóképpen a település, a falu életében számon tartjuk, várjuk az ünnepeket: a búcsút, a szüreti napokat. A nemzet is számon tartja a maga ünnepeit, sorsfordító pillanatait.

Ezek a napok nemzeti létünkről, sorsunkról, jövőnkről, a megmaradásunkról szólnak.
Ezek a napok minden, a magyar nemzet tagjával közös alkalmak: ebben van különleges erejük.

Tisztelt Ünneplők!

Még élnek, akik személyesen is részt vettek az egész országot – s némileg a z elnyomó szovjet birodalmat is – megrendítő 1956-os küzdelemben.

Olyan történelemformáló napok voltak, amelyek csak 1848 márciusához hasonlíthatók.

Csakhogy 1956-ban hamarabb jött a leverése a harcnak, hamarabb jött a megtorlás, a bosszú és kegyetlenebb volt. Még vagyunk olyanok, akiknek személyes élményei vannak mindezekről, a következményekről is.

Itt a határszélen nem folytak véres harcok, de a szabadság és az igazság mellett harcolóknak , a sebesültek ezreinek az itt élők biztosították a gyógyszert, a kötszert, az élelmet, a vért, hogy életben maradhassanak.

Sebesültek ezrei köszönhetik ismeretlenül is életüket a környékbeli forradalmároknak.

Mert a forradalom óráiban, napjaiban mindenki forradalmár volt, aki a forradalom sikeréért tett. A nyugat-magyarországi, Kópháza környéki 56-osok helytállása, tettei semmivel sem kevesebbek a pesti utcán harcolókénál. Ők is példát mutattak emberségből, tisztességből, felelősségből, erkölcsi tartásból. Ugyanúgy világtörténelmet írtak a két hét alatt, mint harcoló társaik.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Harcolni nem csak fegyverrel lehet.

Mert mit is jelent a forradalom? A forradalom több, mint lázadás, többet jelent a létező keretek elutasításával. Más nyelveken „a revolúció” szó jelöli, de a magyar „forradalom” találóbb.

A „forr” szó az alapja: egy új vegyület létrejöttét eredményező folyamat, amely egy új, időtállóbb belső szerkezetté való átalakulást is jelent. Nem keverése, nem összekeverése, nem összezavarása, hanem kiforrása a dolgoknak.

„Mondd el, mert ez a világ csodája (…) Miért remegtek világrendek?”

A forradalom a társadalmi, az emberek közötti viszonyokban, az életkörülményekben, a berendezkedésben új vegyületet jelent, minőségibb életet. Új világrendet.
A rossz, a nem megfelelő, az ingatag, a hazug állapotok megváltoztatását. Olyan cselekménysorozat, ha kell harcot és fájdalmat is, ami egy jobb, állandóbb, megfelelőbb igazabb állapotot eredményez.

Belül rendeződik át, változik jobbá, nemesebbé az élet maga. Visszafordíthatatlanul

A forradalmat a hazugság, a hamisság, a terror elsöprésének a vágya szüli, a forradalom a hazugságra épített állapotok felszámolására tett kísérlet. Így lesz a mustból bor – ez így ősszel, ilyentájt igencsak időszerű esemény és példa.

Ezért ha ezen az ünnepen a forradalmat a magyar nyelv logikája szerint értelmezzük, akkor be kell látnunk, hogy az 1956-os forradalom Magyarországon ugyan megingatta az elnyomó rendszert, repedést, rést ütött benne. De akkor eltiporták a szovjet a tankok.

1989-90-ben úgy tűnt, hogy ’56 igazságának kimondása meghozza a szabadságot, de akkor a belső átváltozást meghozó forrás nem történt teljesen meg.

A hataloméhes, hazugságra épülő, 1956 utáni politika elvesztette a nép lelkét. Ezért az 1956-ot követő időszak meghasonlást hozott a nép lelkébe, a mi lelkünkbe, mély és nehezen gyógyíthatót.

Sikeres volt a forradalmunk, de nem teljes.

Talán az ünnepeink alkalmával a szellem és a lélek fényessége mellett érezhettük meg, hogy a befejezetlen forradalmat van és lesz erőnk mi magunknak azt befejezni.

Tisztelt Ünneplők!

Hatalmas ajándéka a sorsnak, hogy ebben a korban élhetünk, amikor megkaptuk azt az esélyt és felelősséget, hogy mi magunk változtathatunk politikai- és közviszonyainkon, amelyeket forradalmaink nem tudtak teljesen véghezvinni.

Vegyük észre, hogy tulajdonképpen mi is forradalmi pillanatokat élünk.

Hiszen valami új, valami egészen más, alapjaiban lényegesen más minőségű magyar lét létrehozásán munkálkodunk.

Az Önök felhatalmazásából, az Önök jóvoltából és közösen. Bizony forradalmi időket élünk és forradalomban.

1956-ban bebizonyítottuk maguknak és az egész világ előtt, hogy képesek vagyunk összefogni, egységként gondolkodni és cselekedni.

„És a világ beszélt csodáról…”

Tisztelt Ünneplők!

Ma, 57 évvel az 1956-os forradalom után, 24 évvel a rendszerváltás után világosan kell látnunk azt is, hogy 2010 óta újabb, történelmi esély kegyeltjei vagyunk.

Ma abban a kegyelmi állapotban vagyunk mi, magyarok, hogy „amit az ’56-os forradalmárok véres harcokban, ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára.”, azt mi nem véres harcokban, hanem kőkemény munkával és elszántsággal és nem néhány napra, hanem gyermekeink, unokáink jövője számára megteremthetjük, létrehozhatjuk.

Az emelkedő, erős, fejlődő, polgári Magyarországot, az újjáegyesített erős és öntudatos, dolgos, sorsát irányító magyar nemzetet!

Hogy újra a mi csodánkról beszélhessen a világ!

Most nem császári vagy cári csapatok, nem szovjet csapatok állnak velünk szemben, csak egy, a hatalmát féltő baloldal, uniós bürokraták és mohó, profitéhes multik.

Mind olyanok, akik csak a mi gyengeségünk által lehetnek erősek. Esélyünk és felelősségünk történelmi: Beteljesíteni a polgári Magyarország újjáteremtését!

Egyben beteljesíteni az ’56 igazságában fogant rendszerváltást, beteljesíteni az elkezdett országépítést és nemzetegyesítést, és akkor sikerülhet megszüntetni a nemzet megosztottságát.

És akkor érvényessé válik a mi művünkre is Márai mondata: „És a világ beszél csodáról…”

Igen! egyetlen oldal lesz: a nemzetnek elkötelezett oldal, ami aztán lehet többelvű, sokszínű, sokféle.

A nemzeti érdekek érvényesítésén túl pedig nyugodtan vívhatja majd nemes versenyét – és nem harcát!!! – a jobb és a baloldal, úgy, hogy a nemzet közös és nagy ügyben megegyeznek.

Azért, hogy a nemzet gyarapodjon és emelkedjen, hogy biztos jövője legyen: ez legyen a versengés tétje! Ehhez minden alapot megteremtettünk a magyar Parlamentben, hiszen az Alaptörvényünk ehhez megvan.

Értékalapja egyértelmű: Így kezdődik: „Isten, áldd meg a magyart!”

Erkölcsi erőt ehhez ’56 hőseinek, áldozatainak emléke, az elüldözött , szétszakított családjaink, az idegen földben nyugalmat nyert szeretteink emléke ad. Ők nem engedik, hogy ne fejezzük be és tegyük sikeressé az elkezdett forradalmat, az elkezdett ország- és nemzetépítést.

Erkölcsi erőt ’56 ad, erőssé ebben a küldetésben ’56 tesz; tudást, felkészültséget munkát mi magunknak kell beleadnunk: ez a mi felelősségünk, mindannyiunk közös felelőssége.

Isten, áldd meg a magyart! Isten áldd meg alkotó, nemzetegyesítő forradalmunkat!