Nem a nemzetéből, hanem a nemzetéért élt : Széchenyi Emléknap a Magyar Tudományos Akadémia szervezésében

,,Összehasonlítások által a legjózanabb elmélkedni…” – ez a jelmondata a Magyar Tudomány Ünnepén – immár hagyományosan – megtartott Széchenyi István Emléknapnak. A sopronpusztai emlékerdőben Solymos Rezső erdőmérnök akadémikus, valamint Németh Tamás, az MTA főtitkára méltatta Széchenyi érdemeit. Dr. Magas László, a Páneurópai Piknik ’89 Alapítvány elnöke felidézte az 1989-es történelmi esemény, az áttörés pillanatait.


Pálinkás József elnök mellett, Németh Tamás, az MTA főtitkára, Csépe Valéria, az MTA főtitkárhelyettese, Faragó Sándor, a Nyugat-magyarországi Egyetem rektora, Náhlik András, a Nyugat-magyarországi Egyetem Erdőmérnöki Karának dékánja és Borovics Attila, az Erdészeti Tudományos Intézet főigazgatója elültette az Akadémiai Emlékerdő 185. hársfáját.

A Magyar Tudományos Akadémia – megalapításának 175. évfordulója alkalmából 2000-ben hozta létre az Akadémiai Emlékerdőt a Nyugat-magyarországi Egyetemmel, az Erdészeti Tudományos Intézettel és a Soproni Tanulmányi Erdőgazdálkodási Rt.-vel karöltve 175 hársfa elültetésével. Azóta az erdő minden évben egy újabb fával bővül.

Ezt követően az esemény résztvevői a nagycenki Széchenyi-mauzóleumban tisztelegtek a legnagyobb magyar emléke előtt. Az eseményen Sopron városa nevében Abdai Géza alpolgármester helyezte el a tisztelet és megbecsülés koszorúját. Emlékbeszédet Pálinkás József, az MTA elnöke mondott.

– Nem nemzetéből, hanem nemzetéért élt – egész erejét felemelése szolgálatába állította anélkül, hogy olyan pozíciók elnyerésére törekedett volna, ami főúri származásához illett – mondta megemlékező beszédében az MTA elnöke Széchenyi Istvánról, Nagycenken, a Széchenyi Mauzóleumban.

November 3. a Magyar Tudomány Ünnepének a napja, hiszen 1825-ben ezen a napon ajánlotta fel egyéves jövedelmét Széchenyi István gróf a Tudományos Akadémia létesítésére. Pálinkás József a Széchenyi István halála 150. évfordulójának évében tartott megemlékezésen arra is rámutatott: a „legnagyobb magyar” naplójának minden sora arról tanúskodik, hogy a haza sorsát mindig a legszemélyesebb ügyként élte meg. Ha Magyarország sorsa rendben volt, jól érezte magát, ha nem, testi-lelki betegségek gyötörték. Ezért a vonásáért nevezte Kemény Zsigmond báró a leghívebb magyarnak – emlékeztetett Pálinkás József, aki szerint ez a jelző fejezi ki leginkább Széchenyi jelentőségét történelmünkben.

Közismert nemzetféltő gondolatai a nemzet tragikus erkölcsi és szellemi állapotáról másfélszáz év múlva is érvényes megállapítások maradtak – mondta az Akadémia elnöke rámutatva arra, hogy Széchenyi által a legnagyobb bűnök között említett hiúság, az üres lelkesedés, a közrestség vagy az irigység napjainkban is mérgezi a közéletet. – Nem igaz-e ma is intése, hogy hibás politika az, amely a hibákat elleplezve, azok bírálatát mellőzve olyan népszerűséget keres, amely csak a nemzet, a társadalom beteg állapotában tartható meg? – tette fel a kérdést Pálinkás József. Az MTA elnöke ugyanakkor arra is rámutatott, hogy Széchenyi Istvánban nem csak az ideákban élő államférfit tisztelhetjük. – Magasztos álmai és tervei a földben gyökereztek, megvalósult elképzelései nap mint nap üzenik, hogy haladást remélni csak a közösséget szolgáló, felelősségvállalásban érlelt tettektől lehet.

Az esemény résztvevői a programsorozatot a „Lovakrul” szóló tudományos konferenciával zárták.

sopron


to top