“A kormány münchhauseni utat választott” – interjú Járai Zsigmonddal

A kormány járatlan utat választott a válságból való kitörésre, amiben a siker, de a bukás lehetősége is benne van – mondta az [origo]-nak Járai Zsigmond, a jegybank korábbi elnöke, aki a Költségvetési Tanács körül kialakult vitát komolytalannak tartja, azt pedig érthetőnek, hogy az MNB felügyelőbizottságában lecserélik a “Gyurcsány-kinevezetteket”. Interjú Járaival, aki beszél arról is, szerinte miért zuhan az általa is fémjelzett biztosítótársaság részvényeinek ára.

Fél éve kormányoz az Orbán Viktor vezette kabinet. A megtett intézkedésekre, történésekre számított?
– Nem mondhatom, hogy egészen ezt vártam, bár az is igaz, hogy nem lehetett pontosan tudni, merre indul el az új kormány. Korábban volt két kipróbált út: a gyurcsányi, csődbe vitte az országot, Bajnaié pedig maszatolás volt abból a szempontból, hogy nem vezethetett ki a válságból. Lett volna lehetőség a svéd vagy a szlovák megoldás választására is, ami szerint nagyon kemény megszorításokkal rendbe kell tenni a költségvetést, amivel növelik a versenyképességet.

Lényegében valami hasonlót javasolt korábban többször is, amikor az adócsökkentésen kívül arról beszélt, hogy legalább ezermilliárd forinttal kellene lefaragni az állami kiadásokat.
– Igen, a kiadáscsökkentés fontos elem, ami viszont jelentős társadalmi feszültségekkel jár, és valószínűleg ezért nem vállalta fel ezt a megoldást a kormány, hiszen az ellentétes lett volna az ígéreteivel. Így aztán egy járatlan utat választott, amolyan “münchhausenit”, hogy a gazdaság saját magát húzza ki a bajból, eszköze az adócsökkentés, aminek ellensúlyozására átmenetileg a különadókat és a magán-nyugdíjpénztári forrásokat találták meg. Ez kétségtelenül kockázatos út, felnéztek a csúcsra, kitűzték a célt, de hogy közben milyen bozótosokon kell áttörni, vagy akár szakadék is kerülhet az útba, az egyelőre nem látszik.

Tényleg idesorolja az adócsökkentést is? Hiszen a társasági adóval megegyező összegű különadóval sújtják a pénzügyi, a telekommunikációs, az energetikai szektort és a kereskedelmet is. Milyen adócsökkentés ez?
– Én a személyi jövedelemadóra gondolok…

De az jövőre lesz, és az szja mérséklésének növekedést pörgető hatásával kapcsolatban erősek a kételyek.
– Az majd kiderül, az viszont tény, hogy az általános adóterhelés csökkenni fog, ami mindenképpen üdvözlendő, és biztosan pozitív hatása lesz. Persze ez önmagában nyílván nem elegendő, a versenyképesség javítása többtényezős rendszer eredőjeként jöhet ki, amibe az adócsökkentésen kívül beletartozik a költségvetési pozíció javítása, vagyis a hiány csökkentése, a bürokrácia visszaszorítása, az oktatási és az egészségügyi rendszer átalakítása, korszerűsítése. Ezekre is vannak lépések.

Ön szerint ezek feltételezett pozitív hatásából mennyit vesznek majd le az ideiglenesnek nevezett különadók, amelyek biztosan fékezik például a beruházásokat?
– Csak idővel láthatjuk meg, hogy mennyivel nő majd a gazdaság, bővül a foglalkoztatottság. De azt hangsúlyoznám, hogy a versenyképesség megteremtésének legfőbb feltétele a kiszámíthatóság és megbízhatóság, ami pedig az átmeneti intézkedésekkel veszélyesen sérülhet.

Utóbbi feltételekbe hogyan illeszkedik a Költségvetési Tanács lehetetlenné tétele, vagy az, hogy a jegybank monetáris tanácsába csak a kormánytöbbségű gazdasági bizottság javasolhat tagokat? Ezeket a lépéseket az Európai Központi Bank (EKB) is kritizálta.
– De nem vétózták meg, így ez egy vélemény, amit persze köszönünk. Ami a Költségvetési Tanács körül kialakult vitát illeti, az szerintem komolytalan. Korábban, a megalakításakor is többször kifejtettem, hogy teljesen felesleges nagyon költséges apparátussal fenntartani a testületet, amikor az elemzések elkészítéséhez a Magyar Nemzeti Banknak és az Állami Számvevőszéknek is megvan a megfelelően felkészült szakembergárdája. Arról nem is beszélve, hogy a költségvetési hiány tartásának legfőbb biztosítéka a fiskális szigor, nem pedig a tanács.

A jegybank monetáris tanácsának összetételénél azt kell látni, hogy jelenleg hét Gyurcsány-kinevezett ül a testületben, ami – lássuk be – nem tekinthető jó aránynak abból a szempontból, hogy új kormány vezeti az országot. Ezért teljesen normális megoldásnak tekintem, hogy a gazdasági bizottság nevezi ki a jövőben az új tagokat.

Az EKB azt is szóvá tette, hogy miközben az MNB elnökének, Simor Andrásnak negyedére, kétmillió forintra vitték le a fizetését, aközben az MNB felügyelőbizottsági (fb) tagjainak jócskán megemelték a díjazását. Ebben személyesen is érintett, hiszen fb-elnökként 300 ezer helyett 1,2 millióra emelték a javadalmazását. Hogyan vélekedik erről?
– Nem megemelték, hanem visszaállították a korábbi javadalmazást, ami néhány hónapja azért csökkent, mert az a jegybankelnök fizetésének százalékában volt megállapítva. Amúgy nevetségesnek, sőt veszélyesnek tartom, hogy akár a fizetésekből, akár a költségvetési vagy a monetáris tanács ügyeiből kavarjon bárki is álviharokat, amelyek az ország gazdasági helyzetére, gondjaira, azok megoldására tényleges hatással nincsenek, arra viszont kiválóan alkalmasak, hogy hangulatot keltsenek, és pontosan az előbb már említett megbízhatóságot rombolják.

Ha már újból szóba került a megbízhatóság, ennek egyik legfőbb viszonyítási alapja a nemzeti valuta árfolyama, annak mozgása. Most jó helyen van a forint árfolyama?
– Szerintem mostanában nem az infláció, hanem a recesszió a legfőbb ellenség, így régóta lehetőség lenne a monetáris lazításra. A forint talán még mindig erősebb a kelleténél, ami persze nézőpont kérdése, hiszen akik feltétlenül örülnének, ha gyengébb lenne, azok az exportőrök. De ők se mindannyian, mivel például a svájci frankkal szemben rosszul áll a forint, ami viszont a svájci deviza különleges státusából adódó túlértékeltségéből fakad. Nem egyszerű képlet.

Még tavasszal egy gyáriparosfórumon említette, hogy 2015-2016-ra lehet eurója Magyarországnak. Tartja még ezt a jóslatát?
– Egyet szögezzünk le: jelenleg és még a belátható jövőben is, nem az euró bevezetése Magyarország elsődleges célja vagy feladata. Erről akkor érdemes majd beszélni, ha a magyar gazdaság évi 5-6 százalékos növekedést produkál, nő a foglalkoztatás, stabil a pénzügyi egyensúly. Nem szabad egy erős pénzt ráengedni egy gyenge gazdaságra, ez biztos, ezért távol vagyunk még a kérdés felvetésétől is.

Pláne akkor, ha néhányan már az eurót siratják, mondván, hogy hamarosan akár szét is eshet az euróövezet, ami a közös pénz halálát is jelentené egyben.
– Ebben sem vállalkoznék jóslásra, az viszont biztos, hogy a kormány gazdaságpolitikájának egyik jelentős kockázati tényezője a nemzetközi környezet alakulása. Magam optimista vagyok, így csak 30 százalékra teszem annak valószínűségét, hogy egy újabb nemzetközi pénzügyi, fizetési válság következhet be, aminek az lenne a következménye, hogy a magyar gazdaság anélkül kezdene újból zuhanásba, hogy kiderült volna, hogy egyáltalán jó utat választott-e a kormány, és hogy az nem vezetne magától is szakadékba, ami amúgy sem zárható ki teljesen. De azért tényleg bizakodó vagyok, 70 százalékra veszem, hogy nem lesz újabb nemzetközi krízis.

Csak érintőlegesen került eddig szóba a kormány talán első komolynak ígérkező próbatétele, a magánnyugdíjpénztárak vagyonának állami rendszerbe terelése. Az első Orbán-kormány idején, amikor félideig pénzügyminiszter volt, miért nem jutott eszükbe, hogy megszüntessék a második pillért, ha most ilyen kritikusak a rendszer működésével kapcsolatban?
– Akkor azért még ennyire nem látszott, hogy a magánnyugdíjpénztárak nem igazán váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ha emlékszik, kritikaként annyit jeleztünk akkor, hogy a munkavállaló által a magánpénztárba utalt 6 százalékos mértéket nem emeltük fel 8 százalékra, ahogy azt a törvény előírta. Azért nem merült fel a második nyugdíjpillér felszámolásának a gondolata, mert sokkal kedvezőbb volt a költségvetés helyzete, kisebb volt az államadósság, és a nemzetközi környezet sem indokolta volna. Ráadásul igen kevés idő telt el a rendszer bevezetésétől, nem láttuk még, hogy milyen hozamokat képesek teljesíteni a pénztárak, és hogy mennyire lesznek jó hatással az összegyűjtött megtakarítások a magyar tőke- és részvénypiacra, a tőzsdére. Utóbbinál nem látszik túl nagy hatásuk, hiszen a magyar részvények 70 százaléka külföldi kézben van.

De ennek a tőkeszegénység és nem a szándék az oka, nem gondolja?
– Valószínűleg ez is benne van, de az biztos, hogy például a holland befektetési alapok sokkal több holland részvénybe, értékpapírba fektetnek, mint az itthoniak magyarba.

A CIG Pannónia részvényeit novemberben 938 forintos áron vezették be a tőzsdére, most 600 forint az árfolyama. Mint a biztosító társaság egyik kitalálója és felügyelőbizottságának elnöke, mit gondol a mélyrepülés okáról?
– Eléggé érthetetlen, mivel a cég azóta is jól megy, mondhatom, szárnyal. A CIG Pannónia biztosítót, a társaság üzleti tevékenységét, hitvallását kimondottan Magyarországra terveztük, azt sugallva, hogy a tőkebevonásnál is alapvetően a magyar lakosságra, a magyar intézményi befektetőkre számítunk. Ehhez képest igen kellemetlenül érte a társaságot, hogy pont akkor vezettük be a részvényeket, amikor például a magánnyugdíjpénztárak felé leállították az átutalásokat. Ezzel kisebb lett a likvid pénz mennyisége, csökkent a kereslet a részvények iránt. Nemcsak a CIG papírjai nem forognak, leült és esett az egész tőzsde.

De ez csak az egyik tényező. A másik, hogy meglepő értékelések érkeznek az elemzők részéről azzal kapcsolatban, hogy a társaság egyelőre veszteséget produkál, mintha nem tudnák, hogy ez valamennyi induló biztosító esetében így szokott lenni. A harmadik, de talán a leglényegesebb tényező, hogy a befektetési alapokat kezelő bankok és biztosítók – érzésem szerint – nem az ügyfeleik érdekeit nézik a majdani hozam, megtérülés szempontjából, hanem inkább a konkurenciát látják bennünk, és ezért kerülik a CIG-papírok vásárlását. Ezek ellen nem tudunk különösebben mit csinálni, várunk. Természetesen közben azon dolgozunk, hogy a társaság eredményei bizonyítsák, érdemes a cégbe fektetni. De annyiban is változtatunk, hogy külföldi befektetőket is próbálunk szerezni a feltőkésítéshez.

origo

to top