Magyarok a bécsi hajléktalanszállón

Koldusok és csavargók töltötték meg azt a nemzetközi hajléktalanszállót, amely ősszel nyílt meg Bécsben a városban kószáló külföldieknek. A szállón minden második ember beszél magyarul, egy részük nem is hajléktalan, csak tetszik neki a vándorlás, olvasható az origo.hu riportjában.

Egyedülálló projekt
A bécsi VinziPort nemzetközi hajléktalanszállón külföldről Ausztriába szakadt hajléktalanok kapnak helyet. Az osztrák fővárosban szeptember 29-én indult el a szervezők szerint egyedülálló projekt, amely az osztrák szociális hálóból kimaradó EU-s hajléktalanokra specializálódik. A szálló vezetői szerint mintegy 400 ilyen ember él Bécs utcáin, akiknek egy részét még a tél beállta előtt sikerült meleg helyre beterelni.

1 eurós jelképes díjért
“Tudomásunk szerint ez Európában az első olyan hajléktalanszálló, amelyet kifejezetten külföldi, Európai Uniós állampolgárok számára nyitottak” – mondja a recepciós pultnak támaszkodva Jerzy Kiziuk, a szálló lengyel származású vezetője.

A szálló megnyitása óta a 87 ágy szinte folyamatosan tele van, az 1 eurós jelképes díjért pedig zuhanyzó, mosógép, tiszta ágynemű és némi vacsora is jár az érkezőknek. Legtöbben a lengyelek vannak, de sok cseh, szlovák, magyar, román és bolgár hajléktalan is lakik itt.

Interjúsorozatot terveznek
Még nem térképezték fel az összes befogadott hajléktalan életét, a tervek szerint a közeljövőben fognak interjúsorozatot készíteni mindenkivel, hogy megtudják, pontosan kikkel van dolguk. Az origo.hu által megismert hajléktalanok történetei alapján erre szükség is lesz, a legtöbben ugyanis egyáltalán nem azért vannak itt, amiért jótékonykodó házigazdáik gondolják.

Lengyel alkoholisták és magyar kalandorok
A 87 fős szállón az emberek közel fele beszél magyarul: sokan a pesti hajléktalanszállókat hagyták ott Bécsért, mások Romániából vagy Szlovákiából indultak neki a világnak. Sok magát szlováknak vagy románnak valló férfi is folyékonyan beszélt magyarul, így az alapfokú német mellett ez is közös nyelvnek számít a szállón.

A koldulás is tudomány
“A templomoknál koldulok”, mondja egy magar férfi: “Jól tudok németül, beszélgetek kicsit az emberekkel… megvan ennek is a tudománya”. Egy magyar fiú szerint Bécsben akár 100-150 eurót is meg lehet keresni koldusként, ha az ember jól csinálja. Józsefnek ugyan mentőápoló végzettsége van, de a papírjait Ausztriában nem fogadták el, így talált új mesterséget.

“Lopásból élek én is”
“Ötven kilométerre a magyar határtól úgy élünk, mint a királyok!” – lelkendezik vaságyának támaszkodva a láthatóan jó erőben lévő magyar férfi, aki Szabolcsból jött szerencsét próbálni a bécsi utcákra. “Itt én meg soha nem voltam éhes” – mondja. “Bemegyek a boltba, hogy vásárolok, de aztán nem találok semmit, úgyhogy kijövök… egy rúd szalámival, kenyérrel” – nevet, miközben heves gesztusokkal mutatja, hogy szokta a kabátjába rejteni a lopott élelmiszert. “Lopásból élek én is” – teszi hozzá egy 30 körüli cingár roma fiú.

Ingyenes ételosztás a városbanAzért nem kell mindenképpen lopni, hogy a magyarok jóllakjanak Bécsben: egy másik fiú tárcájából elővett, gyűrött fecnin mutatja a listát, hogy mikor hol lehet ingyen ételt szerezni a városban. Különböző apácáktól három különböző időpontban lehet főtt ételt kapni, és a belvárosban este is osztanak vacsorát kisbuszokról.

“Csavarogni akarunk”
A magyarok között is vannak azért páran, akik eredetileg dolgozni akartak Bécsben, csak nem jött össze nekik. Most rendszeresen járnak a “munkapiacra”, ahol feketemunkára viszik el őket alkalmanként 1-2 napra. Van, aki egy osztrák szobafestő helyett dolgozik heti 1 napot 100 euróért, van, aki egy román építkezésére járt: a munkáról azonban inkább csak negatív történeteik vannak, rég nem az tartja itt őket.

“A pesti hajléktalanok okosabbik része van itt. A még okosabb része meg tovább megy” – mondja egyikük. “Mert már itt is milliószor jobb, mint odahaza” – hajtogatják mások, de az igazi cél Nyugat-Európa.

origo

to top